Elemzés

Előzmények:

Nem sokkal csapatunk megalakulása után, már azon gondolkodtunk, hogy jó lenne egy picit feljebb tenni a mércét! Korábban már tettek egy próbát arra, hogy létrehozzanak egy bajnokság rendszerű, pár csapatos kis versenyt, de ez hamar felsült. Aztán létrejött a "KLB"! Azaz a Kispályás Labdarúgó Bajnoksága, ami már komolyabb szervezéssel készült el és ennek fényében jól is alakult. Az "első szezon" - már, ha nevezhetjük annak - 8 csapatot produkált. Ezek a teamek még csak a fővárosból érkeztek, így nem csak a foci, de egy kellemes utazás is dobott a hangulaton egy-egy idegenbeli találkozón például. Rengeteg új emberrel ismerkedtünk meg, sok barátot vagy éppen ellenséget szereztünk, és nem utolsó sorban felejthetetlen emlékekkel lettünk gazdagabbak. 

A régi jó barátokkal egy csapatban küzdöttünk az aranyért. Olyanok is benne voltak a csapatban akiket sajnos ma már nem láthatunk itt a kezdőben, de reméljük, hogy még visszatérnek egy jó kis focira. Molitorisz Gergely - Barát László, Barát Dávid, Lengyel Márk, Molitorisz Viktor - Molitorisz Patrik, Havalda Richárd, Törgyéki Rináldó - Szaniszló Dániel, Henézi János. Az "alapító keret", hogy egy kicsit mégis furán és felejthetetlenül hangozzon. A mára már megszokott 5+1-es játékrendszerben, akkoriban nálunk a - mostanra az egyik legalapabb és sokat használt - 3-2-es felállás volt a befutó. Hátul a védelem tengelyében Barát László blokkjaival valóságos falként játszott. Molitorisz Patrik és Törgyéki Rináldó általában védő szerepet töltöttek be, bár sokszor felfutásaikkal nehezítették ellenfeleink játékát. Elől pedig a már "híres" Henézi-Szaniszló kettős vette be a kihívók kapuját!

Évértékelés:

Jól kezdtünk! Az első tétmeccsünkön a Beeringham United csapatához látogattunk. Ez azért volt egy fontos és nehéz mérkőzés, mert szerettünk volna győzelemmel rajtolni, ráadásul salakpályán játszottunk. Ilyen minőségű talajon még sohasem játszottunk korábban. Meg is lett az eredménye, éppenhogy, de sikerült nyernünk. Ezután már sorra jöttek a győzelmek. Egyik a másik után. Egy felethetetlen rangadón az FC Palotát 0-4-es vert helyetből vertük meg 5-4-re. Óriási feltámadás volt, egy hihetetlen mérkőzésen. Aztán jött a bukkanó. A szervezőkkel, a legnagyobb riválisunkkal, a Sasok FC-vel játszottunk. 2-0-ra vezettünk az első félidőben, de sajnos 6-4-re alul maradtunk. A "visszavágó mérkőzések" jobban mentek; sokkal több gólt szereztünk. A Palota nagyon elszántan játszott ellenünk, mindenféleképpen vissza akarták addni azt, amit korábban a sors elvett tőlük! Hozták is a kötelezőt és bár mi ismét megrúgtuk az ötöt, kaptunk mellé tizet. Lassan, de biztosan haladtunk a szezon végéig és egyre szorosabbak lettek a mérkőzések. Az FC Harrert éppenhogy az utolsó percekben sikerült megverni. Az utolsó mérkőzés létfontosságú volt számunkra, ráadásul derby következett! Nagyon jól álltunk a tabellán. A Sasok FC-hoz látogattunk az utolsó fordulóban, míg a Palota az Outlaw-val meccselt. Nekünk elég volt egy palotai döntetlen és, ha nyerünk a derbyn bajnokok vagyunk. A forgatókönyv ugyanaz volt; vezettünk és uraltuk a meccset. Ezúttal 4-0 volt a félidő a javunkra. Már szinte elhittük, hogy nyertünk, amikor jött egy megpattanó labda és utána a káosz; sorra kaptuk a gólokat. Az idővel való játék miatt ellenfelünk megszerezte a vezetést - ezt sokáig nehezen emésztettük meg -, amit egészen a meccs végéig megtartott. Megint 6-4 született a Sasok javára. Az igazi "dráma" viszont csak ezután jött. Mindenki érezte, hogy a 15. kerületi focipályán nem mindennapi dolog fog történni. És így is lett!! Az Outlaw 3-3-at játszott idegenben a Palotával, ami azt jelentette, hogy durván negyed órán múlt a bajnoki cím. Elképesztően csalódottak és mérgesek voltunk. Alig hittük el, amikor megtudtuk a másik mérkőzés eredményét. Mindezek ellenére nagyon jól teljesítettünk. Dobogón végeztünk, ahogy arra számítottunk.