MÉG MINDIG BEVEHETETLEN AZ ARÉNA!!!

A mai napon végre visszatértünk az „Otthonunkba”, a Semsey Aladár Parkba, ahol is egy számunkra új kihívással néztünk szembe, az Athletico 07 Budapest FC gárdájának személyében. Sok mindent nem tudtunk előzetesen a csapatról, csak annyit, hogy 2012 óta van együtt az alakulat, és nem egy gyenge ellenfélről van szó, valamint hogy jövőre ők is indulnak majd a most következő hétvégén éppen folytatódó Kispályás Labdarúgó Bajnokságban. A pályánkat ismerve reménykedtünk, hogy az időjárás kegyes lesz hozzánk, részben sikerült. A meccs alatt nem esett egy mm eső sem, ám előtte tiszteletét tette egy kisebb zápor itt Újpesten, így egy-két helyen erősen, míg javarészt tűrhetően, de csúszós volt a pálya talaja.

Ezen a találkozón egy újoncot is avattunk, Molnár Dániel személyében. Így egy újabb testvérpár játszhat együtt nálunk. Üdv a csapatban, Dani!

Erre a meccsre a keretünk az alábbi volt:

Molitorisz Gergely (k)

Molitorisz Patrik

Molnár Antal

Molnár Dániel

Horváth Péter

Szűcs Dániel

Gulácsi Márk

Barát László

Barát Dávid

Petrovics Attila

Henézi János (csk)

Viszonylag jól kezdtük a mérkőzést, egy labdaszerzés után a saját térfelünkről indulva Petrovics és Henézi törhetett 2v2-es helyzetben a kapura, amit szépen kijátszva, az összjáték végén Petrovics gurított a hálóba, 1-0! Ezek után kicsit beszorultunk, kezdődött a „Anti és Gergő show”. Előbbi játékosunk rendre blokkolta a lövéseket, utóbbi pedig hatalmas védéseivel tartotta előnyben a csapatot. 10-15 perc után ismét gól szereztünk, 10-esünk indult meg a felezővonalról, megkerülve ellenfelét, a hosszúba gurított, amire a kapus már nem ért vissza, 2-0! Nem telt el sok idő, egy újabb lövést eresztett el csapatkapitányunk, ami szerencsésen megpattanva az Athletico kapujában landolt, 3-0! És bár nem volt sok hátra a félidőből, itt még nem volt vége a gólgyártásnak! Petrovics a levegőben sarkazva adta ki a labdát a szélen érkező Henézinek, aki azt pattanásból kapura küldte. A kapus még kisebb bravúrra ezt hárítani tudta, de pont az érkező Molitorisz Patrik vállára sikerült, ahonnan egyenes út vezetett a 4-0-ás félidőhöz!

A második félidőben cseréltünk pár helyen, nem is kezdtük olyan jól, mint az első játékrészt, sőt kicsit kevesebb mint 10 perc után jött a szépítés. Egy nem mindennapi sarkazásból született a gól egy szögletből középre passzolás után, még a vendég kispad sem hitte el, hogy bent volt, gratulálunk, gyönyörű gól volt! Ezzel pedig az állás 4-1! Itt megint egy pillanatra eszünkbe jutott a szokásos forgatókönyv, hogy az első bekapott gólig jól játszunk, aztán jön egy gól, ami megtör minket, de ezt most nem engedtük megtörténni. 3 perccel később, ez gyorsan elvégzett Petrovics-oldalrúgás után jött az újabb Henézi gól, ezzel ismét 4-el mentük, 5-1! Itt még egy fokkal feljebb kapcsoltunk, és sorra tüzeltünk, ám ebben a kis időszakban a vendégek kapusa brillírozott, vagy éppen centiméterekkel maradtunk le a hosszúra érkező keresztlabdákról.  Ráadásképp egy meseszép Molitorisz-fejes is csak felsőkapufát ért, mi pedig már bent láttuk… Majd elérkeztünk a meccs talán legszebb Pingvin-jelenetéhez, amikor is a kapuból Molitorisz kigurítja Szűcsnek a jobbszélre, ő a középen visszahúzódó Henézinek passzolja tovább, egy pillanatra elpattan a labda egy védő jóvoltából, de pont Petrovics elé, aki azonnal visszatálal Henézinek, ő pedig gondol egyet és egy csel után védőjét lehagyva megindul a kapu felé, és viszonzásképp sarokkal a hosszún érkező Petrovicsnak passzol, akinek csak az üres kapuba kell gurítani a 6-1-ért! Ezután picit visszavettünk, és „hagytuk”, hogy kapusunk dolgozzon kicsit, aki válaszképp ismételten bravúrokkal jelentkezett be az Athleticónak! Ma nem lehetett rá panasz! Majd a meccs méltó lezárásaként jött az újonc Molnár Dániel, aki először egy remek passzal jelentkezett be, ám ezt Barát László kihagyta szemben a kapussal. De a második kulcspassza már gólpassz lett, hiszen a meccs végén Horváth Péter is betalált és beállította a 7-1-es végeredményt!

Összegezve a körülményekhez képest remekül játszottunk, volt egy eredményes támadósorunk, egy jól működő védelmünk, kisebb kihagyásokkal, és egy remek formában lévő kapusunk! Kell ennél több!?

És ha már a foci szerelmese vagyunk mi is, ahogyan az ellenfelünk is, így közös megegyezés alapján lejátszottunk még egy visszavágót is.

Ezt egy kicsit visszafogottabb tempóban játszottuk le. Például kapust cseréltünk, Molitorisz Gergely helyét a sérülésből visszatérő Barát Dávid vette át a kapuban. Valamint a később érkező Törgyéki is játékra jelentkezett.  Az eredményen hamar meglátszott, hogy nem ugyan az a játék folyik, mint az első meccsen, ellenfelünk hamar két gólos előnyre tett szert, amire képtelenek voltunk válaszolni, hiába voltak meg a helyzeteink, jobbak voltak! Ráadásképp csapatkapitányunk is görcsöt kapott, ám csak később volt hajlandó elhagyni huzamosabb időre a játékteret, talán csak akkor jött rá, hogy így nem tud a csapat hasznára lenni, így cserét kért. A félidő végén is mi támadtunk többet, és mégis, egy kontrából 3 az 1 ellen jöhetett az Athleticó, akik nem hibáztak, és 0-3-mal fordultunk a szünetben.

A második félidőre megérkezett a csatártriónk 3. , kisebb bokasérülést szenvedett Szani is, aki kicsit felpörgette a csapatot, így Henézi is nyugodtan pihenhetett a padon, mivel a Petrovics-Szani duóra is nyugodt szívvel rá lehet bízni a gólszerzést, lásd a Jósti FC elleni bajnoki meccs. Míg a padon „Dr. Törgyéki” segítette Henézit a regenerálódásban, jöttek a támadások, de hasonlóan az első félidőben, semmi eredménnyel. Az elkövetkezendő 10 perc is egy  „gól-gazdag 0-0” volt, bár unalmasnak nem volt ez sem nevezhető, egyszer az egyik, máskor a másik csapat tört előre, lőtt kapura, vagy csak szimplán a középpályán folyt  a harc. De ezután egyszer csak jött egy bizonyos szöglet, ami elindította azt, amiben először még nem hittünk, ám ez után a gól után elkezdtünk hajtani, ahogyan a Pingvin-szív megköveteli. Ekkor is a fent említett Szani-Petrovics páros 10 perccel a vége előtt elindította a gólcsapot, Szani szögletből bepasszolta, társa pedig a kapusnak esélyt sem adva annak lábai között a hálóba gurított,1-3! Itt éreztük, hogy kockáztatni kell, és 3 támadóval kell ostromolni ellenfelünk kapuját. Így is lett, jöttek a lövések, de először semmi, Törgyéki orvosi kezelése sem tűnt hatásosnak, megint jött egy kisebb görcs. De aztán egyszer csak megjött a legjobb orvosság, egy újabb gól, ami még világosabbá tette az alagút végét! Henézi a középpályán kapott labdát, továbbította a még friss Szaninak, aki a már ismert forgatókönyv szerint Petrovicsnak adta tovább, aki ismét nem hibázott, így már 2-3-nál álltunk! És ez nem minden, 2 perc sem telt el, 10-esünk szerez labdát a félpályán, indítja 9-es mezszámú társát, aki elgurítva a kapus mellett, kiegyenlít! Szani első találatával már 3-3! És még volt hátra 5 perc!  Őrületes iramban játszottunk az utolsó 10 percben, az egyenlítő gól után is jöttek a helyzetek, de az utolsó passzok nem sikeredtek pontosra, EGY KIVÉTELÉVEL! Amikor is újra labdát szereztünk, ismét ugyanaz a jelenet, mint előbb, Henézi passzol Szaninak, aki most inkább a rövid bal felső sarkot vette célba, de még milyen jól… BUMM! És ott is van… 4-3!!! 0-3-ról felálltunk, és nem csak felálltunk, de győztünk is!

Elképesztő meccs volt, főleg a második félidő. Az első félidőben nem nagyon volt közünk a játékhoz, de a foci hál’isten 2 játékrészből áll, így győzni tudtunk!

Köszönjük az ellenfélnek a sportszerű és szép játékot, a jövőben még találkozunk!

Ne feledjük, ha minden jól megy, jövő héten folytatódik a KLB, Komisz FC-Pingvin FC  tavaszi nyitányon!! Ott is nyerni kell és közelebb kerülhetünk az aranyhoz!

HAJRÁ PINGVINEK!!